Ha képesek vagyunk kilépni a saját előítéleteink fogságából, könnyen kibontakozhat előttünk egy másik személyiség, aki ugyanúgy érez, mint mi, ugyanúgy szeret, fél, örül, sír, vágyakozik, elbukik és sikereket ér el. Mindnyájan ugyanazt keressük, csak mindenki másképp. Ettől ilyen sokszínű a világ, amelyben mindenkinek van hely.
A Miss Daisy sofőrje egy örökérvényű történet arról, hogy a barátság köteléke miként lépheti/élheti túl az idő kihívásait.
Egy elgondolkodtató történet arról, hogy az elutasítás méltatlanul egyszerű, és nem egyenlő a függetlenséggel.
Egy szívmelengető történet arról, hogy az intolerancia gyűlöletet szít, viszont a másik elfogadásának készségével nem kevesebbek, hanem többek leszünk.
Végső soron ez a történet hitvallás a kíváncsiság és a méltányosság mellett.
Ne hagyjuk elveszíteni a jövőnket.